A 4-es számú harcjármű-vezetési gyakorlat - avagy szlalom a vízen

2013-07-16

A kavicsbánya és a Duna-sziget közötti holtág – a helyiek így hívják azt a területet, amit az elmúlt napokban az MH 25. Klapka György Lövészdandár katonái vettek birtokukba. Mondhatni, történelmi esemény játszódott le, a poros, sáros, az egy hónappal ezelőtt levonult árvíz után kikelt szúnyogok százezrei által terrorizált partszakaszon: a tatai alakulat lövészzászlóaljának harcjármű-vezetői, és -parancsnokai vízi vezetési gyakorlatot hajtottak végre.


BTR−80 és 80/A típusú harcjárművek sorakoznak a parton (köztük a Terrorelhárító Központ a többitől színében elütő páncélozott nyolckerekűje; a katonák vezetési gyakorlatához ugyanis csatlakoztak a TEK-esek is), a vízen pedig gumicsónakok – „fedélzetükön” a szolnoki 25/88. Könnyű Vegyes Zászlóalj búváraival – és a tavaszi „hóhelyzet”, valamint a június eleji árvíz során „éles bevetésen” is többször látott és kitűnően teljesítő PTSZ-M típusú lánctalpas kétéltűek szelik komótosan a habokat.

 

„A tatai lövészkatonák számára ez egy új kiképzés: vízi vezetési gyakorlat és vízi akadályok leküzdése BTR-ekkel. Ilyet a dandárnál eddig még soha nem hajtottunk végre” – mondja a foglalkozás vezetője, Tóth István alezredes, a lövészzászlóalj parancsnoka. Ha egészen pontosak akarunk lenni, akkor ez a 4-es számú harcjármű-vezetési gyakorlat, amelynek során az a feladat, hogy a vízen kiépített, mintegy 1500 méter hosszú pályán található akadályelemeket hiba nélkül kell teljesíteniük a kezelőszemélyzeteknek, azaz a BTR-ek parancsnokaiból és vezetőiből álló párosoknak – teszi még hozzá a fiatal főtiszt.

Szakszerű vízbe érés, szlalom, bóják közötti pontos megállás, tolatás, precíz partra menetel – egyebek mellett ezek azok a feladatok, amelyeket a tatai lövészkatonáknak gyakorolniuk kell.

Egy BTR azonban – bár a műszaki leírás szerint „úszóképes harcjármű” – elsősorban szárazföldi „vas”, így a vízre szállást komoly műszaki felkészítés előzte meg.

A gödöllői Currus Zrt. szakemberei töviről hegyire átvizsgálták a „gépeket”, kicserélték a tömítéseket. Különös figyelmet fordítottak az oldalajtók gumitömítéseire, hiszen itt a legnagyobb a felület, ahol beszivároghat a víz a harcjárműbe. A másik „problémás hely” az alváz, a vízi vezetési gyakorlatra történő felkészülés során az itt található páncélpogácsákat kellett kiemelt figyelemmel ellenőrizni – tudjuk meg a zászlóaljparancsnoktól, miközben a málhamellényére akasztott rádió reccsenve tudatja: egy újabb BTR indult meg a Duna felé.

 

E veszélyes kiképzést természetesen nem lehet megfelelő műszaki és egészségügyi biztosítás nélkül végrehajtani. Szükség esetén a szolnoki búvárok néhány másodpercen belül a bajba jutottak segítségére tudnának sietni, a PTSZ-ek pedig azért köröznek a Duna-holtág vízén, hogy ha kell, azonnal műszaki segítséget nyújtsanak a BTR-eknek. Szerencsére eddig semmiféle műszaki probléma nem hátráltatta a foglalkozást.

 


A harcjárművek műszaki leírásából tudni lehet, hogy egy BTR hajóhajtással maximum óránkénti 9 kilométeres sebességgel képes a vízen haladni.
„Érdekes, újszerű érzés, de nagyon jó!” – meséli Hajas Sándor főtörzsőrmester, a zászlóalj egyik szakasztiszthelyettese, aki ezúttal mint harcjárműparancsnok vesz részt a foglalkozáson. Az altiszt szerint vízi menet közben sokkal több dologra kell odafigyelni, mint a szárazföldön, de „az élmény megfizethetetlen”.

„Igazán extrém fíling belehajtani a Dunába” – vallja Varga Bálint szakaszvezető. A harcjárművezető ugyanakkor úgy gondolja, ilyenkor az a legfontosabb, hogy az ember ne felejtsen el semmit abból, amit a felkészítésen tanult.

 


Két hét alatt öt vezetési nap – ennyit töltenek a tatai katonák a neszmélyi Duna-holtágban. A foglalkozás vezetője szerint ez az idő elegendő arra, hogy készségszinten elsajátítsák a BTR-ek vízi vezetésének fortélyait.

 

Kapcsolódó tartalom:  video a vízi gyakorlatról


Forrás: honvedelem.hu; Fotó: Galovtsik Gábor

A 4-es számú harcjármű-vezetési gyakorlat - avagy szlalom a vízen

A 4-es számú harcjármű-vezetési gyakorlat - avagy szlalom a vízen A kavicsbánya és a Duna-sziget közötti holtág – a helyiek így hívják azt a területet, amit az elmúlt napokban az MH 25. Klapka György Lövészdandár katonái vettek birtokukba. Mondhatni, történelmi esemény játszódott le, a poros, sáros, az egy hónappal ezelőtt levonult árvíz után kikelt szúnyogok százezrei által terrorizált partszakaszon: a tatai alakulat... Tovább


További cikkek

A kutatás-fejlesztés útján